Az István Gőzmalom tragédiája és az új korszak

Az István Gőzmalom 1972 nyarán égett le, a visszaemlékezések szerint rettenetes lángokkal. A történelmi malom, menthetetlen állapotba került, az oltást követően a bontás megszervezése és új malom létrehozása vált elsőrendűvé. A jelenlegi siló és őrlőmű építéséről még az István Gőzmalom leégését megelőzően született döntés, így annak folyamatát kellett felgyorsítani. A gabonatároló és az új malom 1980-ra készült el. 20 000 tonna gabona tárolására tervezték, korszakának egyik legjobb, legkorszerűbb malma volt.

Amikor a technológia túlnő a betonon

Sajnos a beton monstrum az évek előrehaladtával nem volt igazán jól fejleszthető, az egyre fejlődő élelmiszeripari technológiák meghaladták ezt a tárolási formát. A fejlesztések olyan jelentős költségeket igényeltek volna, hogy gazdaságosabb volt egy új telephely létrehozása, ami azonban ezen a területen már nem volt megoldható. A Miskolci malom új telephelyre, Tiszapalkonyára költözött, a Zsolcai kapui telephely eladásra került. Természetesen azzal a kikötéssel, hogy a terület későbbi birtokosai ezen a területen a későbbiekben sem folytathatnak malomipari tevékenységet.

Rozsdaövezetből Miskolc új panorámája

Az Átrium Zrt. új befektetési lehetőségként vásárolta meg ezt az akkor már igen lepusztult, rozsdaövezeti iparterületet, azzal a céllal, hogy hasznosítsa azt, természetesen azzal a megkötéssel, hogy ezekben a silócellákban gabona tárolása többé nem folyhat. A 16 cellát tartalmazó gigantikus vasbeton monstrumnak új funkciót kellett találni. Mivel az első bejárások alkalmával világossá vált, hogy olyan panoráma tárul az ember szeme elé a tetejéről, ami semmihez sem fogható, az biztos volt, hogy itt kilátót kell létrehozni. A kérdés már csak az volt, hogy az alatta lévő 12 emeletnyi gépészeti tér, a cellák, a pince, hogyan hasznosítható. Összességében több száz négyzetméter, amely sok tekintetben kihívással küzd (beázott, szigeteletlen volt, a födém több helyen át volt vágva és tele volt galambbal).

Évtizedes munka és a múlt emlékei

A fejlesztés megkezdését követő években kirajzolódott a volt István Malom történelme. A volt dolgozók és a korábban itt élők (!) elmondása alapján, a malom nem csak munkahely, hanem élettér, közösségi tér is volt. Ekkor alakult ki az emléktárlat gondolata, amely fokozatosan több lelkes gyűjtő megjelenésével tovább bővült és csak a berendezés várat magára. Itt tartunk most 2026-ban, 9 évvel a terület megvásárlása után.

Szeretnénk, hogy az egykori malom, ma is betöltse azt a közösség építő funkcióját, amely minden malomra jellemző volt kicsitől a nagyig. Köszönjük, ha hozzájárulsz a belépőjegyed árával ehhez a célhoz!